2018-03-08 | IT jog
Mi az az ICO?
Az Initial Coin Offering vagy Initial Public Coin Offering úgy működik, hogy egy érdekesnek ígérkező ötlet kitalálója ún. tokeneket (egy fajta ígérvényeket) bocsájt ki. Vagyis, a kibocsájtó az interneten keresztül árulja ötletét, amit a hálózaton keresztül ismertebb devizákért, vagy igen gyakran kriptovalutáért cserébe lehet megvásárolni. A kibocsátónak ebben az esetben az a célja, hogy tőkét szerezzen az ötlete megvalósításához. Előnye, hogy a tőke biztosítását ugyanaz az a „DLT”, vagyis az elosztott főkönyvi, blockchain alapú rendszer biztosítja, mint az okos szerződések esetében. Így a bankszektor megkerülésével tőkéhez lehet jutni.
Működési elve
Tulajdonképpen ez a „crowfounding” (társadalmi tőke-gyűjtés) és az IPO ötvözete.
Az előbbi sokszor az adomány jellegű közösségi finanszírozást jelenti (donation), bár már van olyan formája is, amelyek esetében a finanszírozó üzletrészt kér cserébe (equity), illetve olyan is előfordul, amikor a vállalkozónak vissza kell fizetni az összeget (debt).
Az IPO pedig ún. nyilvános tőzsdei kibocsátást jelent, és azokra a részvényekre alkalmazzák, amelyeket újonnan vezettek be a piacra. Ebben az esetben a kibocsátó részvényt / üzleti részesedést kínál a finanszírozásért cserébe.
Az ICO legelterjedtebb változata leginkább a részvénybefektetésekhez hasonlít, azzal az eltéréssel, hogy a tokenek társasági részesedést ritkán hordoznak magukban, valamint az értékük sem előre tisztázott.
Működése
A kibocsátó létrehoz egy fehér könyvet (angol megfelelője a „white paper”), amiben meghatározza a kibocsátandó tőke nagyságát (a kívánt mennyiségű tőkét) és a felhívás időtartamát, továbbá az ötlet átfogó leírását. A tokenek tartalmazzák az értékesítés feltételeit, az árképzés módját és ezek megvásárlásával finanszírozódik az ötlet.
- Az árképzés során a kibocsátó meghatározza a token értékét valamely kriptovalutában, esetleg ismert devizában (tipikusan USD-ben). A másik módszer az, amikor a kibocsátó csak a tokenek számát adja meg, így az árfolyamot a vételek száma adja meg.
- A projekt akkor indulhat el, ha összegyűlik a minimum összeg, azonban, ha ezt a minimumot nem éri el, akkor a támogatók / finanszírozók visszakapják a pénzüket. A támogatók a tokeneket különböző token piactereken válthatják be, pl. a https://tokenmarket.net/-en.
- Hasonló jegyeket mutat a közbeszerzéssel, csak ICO esetében a rendszer algoritmusa megkerülhetetlen.
Az ICO bemutatása az Ethereum példáján keresztül
Az Ethereum egy nyílt forráskódú, nyilvános, blokklánc alapú okos szerződések futtatására szolgáló platform és saját kriptovalutája az Ether. Sajátossága, hogy nyílt, bárki által tetszés szerint felhasználható és módosítható, ráadásul a rendszert futtató hálózat decentralizált, a rendszer készítői nem birtokolják azt. Ebből következik, hogy a támogató nem tud belőle tulajdonrészt szerezni, mint a hagyományos befektetések esetében.
Amíg a hagyományos befektető pénzt tesz egy projektbe a későbbi profit reményében, addig az ICO modellje és az Ethereum esetében a befektető tokeneket vásárol (a kezdeti nyomott áron). Az Ethereum a hasznot termelő szolgáltatás – az ő esetükben az okos szerződések futtatása – árát is tokenben adja meg, vagyis úgymond „tokenizálja” a jövőbeni profitot. Ha a szolgáltatás kelendő lesz, megnő a kereslet a fizetésre kizárólag alkalmas token (jelen esetben az Ether) iránt, amely felviszi annak árfolyamát. A befektető így nyereséget realizálhat.
A folyamat hasonló ahhoz, mint amikor egy cég részvényeket bocsát ki, azzal a különbséggel, hogy a tokenekhez nem jár valódi tulajdonrész vagy szavazati jog, a profitból való részesedés viszont igen.
Kockázatok
Konkrét felügyeleti szerv nem létezik a blockchain alapú hálózatok esetében és a szabályozás is rendkívül hiányos, de létezik két lehetőség, amely megpróbálja biztonságosabbá tenni a rendszert.
- Ilyen az Escrow számla, amely arra hívatott, hogy kibocsátás esetén biztosítsa a bejövő forrásokat. A számlához titkos magánkulcsok tartoznak, melyből egyet bizalmi (trusted) jelleggel harmadik félnek adnak, aki biztosítja a tőke meglétét az projekt végéig.
- Egy különálló jogi személy ellenőrizheti az ICO általános szerződéses feltételeit.
- Nemzeti felügyeletek gyakorta igyekeznek szabályozást ráeröltetni az ICO szolgáltatókra, feltéve, hogy az meglátásunk szerint kockázatosnak minősül.
Az ICO-k szabályozása
A ICO szabályozási módja még kialakulóban van, az országok különböző megközelítéseket alkalmaznak a szabályozás tekintetében. A szabályozás szempontjából két fő típusa van a tokeneknek:
- Utility token: mely értékét az adja, hogy feljogosítja a használóját, hogy később árura vagy szolgáltatásra cserélje, pl.: a Bitcoin is ilyen;
- Asset-backed token: mely értékét az adja, hogy egy eszköz/vagyontárgy van mögötte.
- Payment token: mely értékét az adja, hogy a kibocsájtónál szolgáltatásáért és/vagy árukért lehet fizetni velük, esetleg pénzt vagy értéket lehet vele mozgatni.
- A szabályozás hiánya nehézzé teszi a token kibocsátója számára annak eldöntését, hogy melyik országban árusíthatja azt, illetve a vásárló számára annak eldöntését, hogy milyen szabályozás vonatkozik rá.
Magyarországon az MNB állásfoglalása szerint az ICO tokenek vásárlása rendkívül kockázatos, mert a tokenek ára ingadozó és a rendszer nem rendelkezik likvid (másodlagos) piaccal. (A másodlagos piac azért előnyös, mert, ha a támogatók nem tudják beváltani a tokeneket, akkor a másodlagos piacon még megtehető.) A támogatók tájékoztatása és a megfelelő nyilvánosság egyelőre még nem biztosított, így a kibocsátók szabadon megtehetik azt, hogy optimális színben tüntessék fel a projektjüket.
A decentralizáltságnak egyenes következménye, hogy a támogatókat nem védik garanciális szabályok, valamint felügyeleti szervek, így lehetősége van a kibocsátóknak a pénzmosásra. Mivel határokon átnyúló tranzakciókról van szó, így szükséges lenne egy átfogó szabályozás az MNB szerint. A felügyeleti szerv eseti alapon hozza meg döntését az adott ügy körülményeit mérlegelve, ennél fogva elképzelhető, hogy a token kibocsátás a 2007. évi CXXXVIII. törvény (a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól) hatálya alá tartozzon.
Franciaországban még dolgoznak a blockchain technológián alapuló, tőkegyűjtésre használatos tranzakciók szabályozásán.
A svájci szabályozás arra törekszik, hogy teljes mértékben felügyelje az ICO rendszerét, szintén eseti jelleggel vizsgálva a tőkefelügyeleti szabályok alkalmazását.
Két kis állam is dolgozik az ICO szabályozásán, az egyik Man-szigete, a másik Jersey-szigete. Az utóbbi úgy szabályozza a kriptovaluták rendszerét, hogy szorosan együttműködik a pénzügyeket szabályozó hatóság egy Jersey-ben székelő Ethereum blockchain rendszert használó Ltd.-vel (Arc Fiduciary Ltd.). Hasonló képet mutat a gibraltári szabályozás, csak ott az elosztott főkönyvi rendszer alapú hálózatokat a kormány felügyelet alá vonta.
Az USA Értékpapír- és Tőzsde Bizottsága (SEC) azon az állásponton van, hogy az értékpapírokra vonatozó szabályozást ki terjeszthető az ICO ajánlatokra, azonban az ICO tokenek nem feltétlenül értékpapír természetűek, így sok esetben kivonhatóak a szabályozás alól – mindazonáltal a kormány felügyeletével a befektetők talán nagyobb biztonságban érezhetik magukat. A kialakuló szabályozása szerint közzé kell tenni a tokenért fizetett összeget, annak megfelelő nyilvánosságot kell biztosítani az átláthatóság érdekében.
Álláspontjuk szerint korlátlan számú támogatója lehet egy ICO-nak mindaddig, amíg a kibocsátó két feltételnek eleget tesz:
- a támogatónak akkreditált befektetőnek kell lennie;
- valamint a kibocsátónak ellenőriznie kell azt, hogy minden vásárló akkreditált befektető.
További követelmény, hogy a kibocsátóknak ellenőrizniük kell azokat a befektetőket, akik nem az USA állampolgárai, illetve azt is szigorúan felügyelniük kell, ha a token eladás nem az USA-ban történik. Az értékpapírról szóló törvény szabályozása szerint a kibocsátó hozhat olyan döntést, hogy kizárja az USA-beli token felvásárlókat.
Kínában 2017. szeptemberében hivatalosan is betiltották az ICO-k használatát, ráadásul azt is megkövetelik, hogy a régebben kibocsátott ICO-ból szerzett bevételt térítsék vissza a befektetőnek, ellenkező esetben „a törvény szerinti, szigorú szankciókra számíthatnak”. Egy héttel később azonban egy kínai gazdasági tisztviselő azt állította, hogy az ICO betiltása csak átmeneti, amíg nem alakítják ki a hozzá tartotó szabályozás-politikát.
2017. szeptemberétől Hong Kong-ban a „Securities and Futures Commission” Kormányügynökség a ICO-t képező tokeneket az értékpapírokkal azonos kategóriába sorolta.
Más a helyzet Dél-Koreában, ahol a kormány betiltotta az ICO-t és szigorú szankcióval sújtja azokat, akik használják.
Ausztráliában a Pénzügyminisztérium egyik bizottságának irányelve szerint egy ICO legalitása annak részletes tulajdonságaitól és jellegétől függ.
2017. októberében az Új-Zélandi Pénzügyi Felügyeleti Hatóság (FMA) deklarálta az ICO-k szabályozására vonatkozó irányelveket. Az ICO szabályozásának mértéke attól függ, hogy egy az ICO-n keresztül kínált token pénzügyi terméknek minősül e, és ha igen, milyen típusú az ICO. A szabályozásuk négyféle ICO fajtát határoz meg:
- adósságpapírok,
- részvény értékpapírok,
- kezelt befektetési termékek,
- származékok.
Összefoglalva: kijelenthető, hogy az ICO bizonytalanságát az adja, hogy a jelenlegi szabályozott pénzügyi rendszerben nem, vagy nem mindig értelmezhetőek. Az ICO-k persze maguk is a szabályozáson kívül, illetve attól függetlenül kívánnak működni. Ez a szabályozatlanság teret engedhet a spekulációnak, és kiszolgáltatottá teheti a jóhiszemű támogatókat, de kiváló lehetőség azok számára akik egy innovációt kívánnak tőkegyűjtéssel sikerre vinni és azoknak is, akik kisebb összegű befektetéssel kívánnak jelentősebb haszonra szert tenni.
