2021-09-20 | Érdekességek, IT jog
Hogyan jött létre az internet?
A mai értelemben ismert világhálóról csupán az 1990-es évek óta beszélhetünk, amikor a HTTP és World Wide Web elsöprő erejű megjelenésével az megszületett.
Az internet gyökerei egészen az 1960-as és 1970-es évekre nyúlnak vissza. Paul Baran ötlete alapján kívántak egy olyan számítógép-hálózatot megteremteni, amely a hidegháború okozta támadásokat követően is működőképes. Donald Davies később kidolgozott egy olyan többközpontú, csomagkapcsolt kommunikációs rendszert, ahol az adatok továbbítása kisebb csomagokban történik. Ez tekinthető a mai TCP/IP szabvány elődjének, amely megjelenése 1974-re tehető. Habár a TCP/IP-t Robert Kahn és Vinton Cerf hozta létre, nem szabad megfeledkezni a francia származású Louis Pouzin munkásságról, akinek tevékenysége inspirálta a két tudóst.
És a World Wide Web…
Tim Berners-Lee és Robert Cailliau olyan rendszert álmodtak meg, amely forradalmasította a kommunikációt. A világháló 1989-es megjelenése a legfontosabb mérföldkő a modern internet nagyközönséghez történő eljuttatásában.
Tudta?
Habár az internet és a világháló sokszor felcserélhető módon használható kifejezések, azok mégsem szinonimák. Felhasználóként a világhálón keresztül érhetjük el kedvenc webhelyeinket, azonban az internet szignifikánsan sokrétűbb ennél.
De akkor ki uralja az internetet?
A rövid válasz az a paradoxon, hogy az internet tulajdonosa senki és mindenki. Az internet ugyanis túl nagy és sokrétű ahhoz, hogy egy egyén vagy szervezet azt tulajdonának tekinthesse.
1. Szellemi tulajdonjogi szempontból
Tekintve az internet bizonyos értelemben a fenti tudósok művének tekinthetjük. Vegyük például Berners-Leet, akinek találmánya a világháló. A világháló új és feltalálói tevékenységen alapul, azonban a forráskódot Berners-Lee ingyenesen elérhetővé tette, miután bejelentette a létrehozását. Ugyanez a helyzet a Kahn és Cerf párossal, a TCP/IP feltalálóival, így (már) ők sem rendelkeznek kizárólagos jogokkal a találmányuk felett. Az internetet ilyen szempontból bárki szabadon használhatja.
Az internet részét képező – és annak működését lehetővé tévő – egyes hálózatok, műholdak, adatközpontok, telefonoszlopok mindegyike különböző vállalatok tulajdonában vannak, azonban önmagukban ez teljesen lényegtelen, mert csak akkor nevezhető e tárgyak összessége az internetnek, ha egymáshoz csatlakoznak.
Tudta?
Manapság az EU tagállamok háztartásainak közel 90 százalékában van internet-hozzáférés. Még a kisebb arányban behálózott Bulgária és Görögország lakosságának több mint 70 százaléka is rendelkezik internet-hozzáféréssel.
2. Internet feletti kontroll szempontból
Bár az internet önmaga nem állhat senki tulajdonában, jókora része mégis kontrollálható. Az olyan Tier 1 szolgáltatók, mint az AT&T vagy Orange, az internet minden szegletét elérik a méretük és a társaikkal kötött peering megállapodásoknak köszönhetően. Így ezek a szolgáltatók irányítják a világszintű hálózatot az által, hogy az internet-hozzáférést leosztják (parceling out) az internetszolgáltatókhoz, akik aztán a fogyasztók számára teszik azt elérhetővé. Habár egyikük sem követelhet szabadalmi vagy más jogokat az internet felett, a működésük megkönnyítésére létrehozott hardverek mégis tulajdonjog tárgyát képezhetik.
Külön téma az IoT-k problémája
Az elmúlt években az internettel kapcsolatos egyik legtöbb kérdést felvető témakör a dolgok internete, azaz az ’internet of things’ (IoT). Az IoT ugyanis a technológiai megoldások szakmai jellegű kérdésein túl számos etikai és jogi kérdést érintenek, többek között az adatok védelmével, a magánszférával kapcsolatban. A kérdésekről mi is többször írtunk itt és itt.
Az IoT lényege, hogy a használati tárgyakba (mint például okos-hűtő, klíma berendezés, televízió, okos-órák, telefonok stb.) elhelyezett számítógépek az interneten és más hálózatokon keresztül egymással is képesek kommunikálni. Ezen eszközök számos olyan adatot gyűjtenek felhasználóikról, melyeket összesítve meglepően pontos és bizalmas profilt lehet kialakítani a tulajdonosról. Ez történik akkor is, ha például okostelefonunk segítségével kezeljük az otthonunk bejárati ajtajának zárját, a nyomtatónkat, vagy ha a telefonunkra érkezik üzenet a biztonsági kamerától. Ezen adatok összességének felhasználásával az ember életvitelének, szokásainak minden részletét meg lehet ismerni. Az Európai Szabadalmi Hivatal számítása szerint 2025-ig világszerte akár 30 milliárd IoT-hez csatlakoztatott eszköz lesz háztartásokban.
3. Az internet szabályozása szempontjából
Az interneten fellelhető káros tartalmak kiszűrése, valamint a személyes adatok védelme érdekében az egyébként tulajdonos és legfőbb irányító nélküli internet szabályozása nehéz, de szükséges folyamat.
Az interneten fellelhető illegális és káros tartalmak kontrollálása érdekében számos állam kormánya megkísérelte szabályozni azt. Általában webhelyek leállításával, cenzúra alkalmazásával vagy a felhasználók elleni büntetőjogi vádemeléssel igyekeznek mederben tartani az internetet. Ezeket a megoldásokat – még akkor is, ha többnyire hasznos társadalmi célt szolgálnak – sokan kritizálják, hiszen ezek alkalmazásával az államok megfosztják polgáraikat az információhoz és szólásszabadsághoz való jogosultságuktól.
Az internet szabályozása így a felhasználók és az internetből profitáló vállalkozások és állami szereplők érdekeinek folyamatos feszültsége miatt nehézkes. Rendkívül fontos tehát, hogy a felhasználók tudatosan védjék eszközeiket az illetéktelen beavatkozásoktól.
Összefoglalva, az internet egésze egy olyan megfoghatatlan fogalom, amely túl sokrétű ahhoz, hogy az bárki tulajdonában álljon, viszont az azt képező bizonyos részekkel sok magánszemély, vállalat és kormány rendelkezik. Szerzői jogi szempontból az internetet megalkotó személyek szabad felhasználást biztosítottak mindenkinek az internet felett, így bár szellemi tulajdonjog tárgyát képezhette volna, az emberiség „közös tulajdonává” vált.
