Szakmai blog

A tudomány és az informatika rohamos fejlődésének eredményeként napjaink egyik legizgalmasabb témájává váltak a különböző önvezető járművek, valamint az ilyen gépekkel kapcsolatos jogi kérdések. Míg a közvélemény által a leginkább ismert önvezető járművek az autók, az ipari, kereskedelmi és katonai felhasználás szempontjából legalább akkora – ha nem nagyobb – figyelmet érdemelnek az önvezető hajók és egyéb vízi járművek.

Az önvezető hajók jelentősége

Napjainkban a magánéletben a személyforgalom legnagyobb csatornáit a szárazföldi és a légi közlekedés képezik. Ennek megfelelően az intelligens, önálló működésre képes gépek fejlesztése is ezen területeken bontakozott ki a leginkább. Szinte minden nap olvashatunk az önvezető autók rendszereinek fejlődéséről, és – sajnálatos módon – az ilyen rendszerekben keletkező hibákról és ezek jogi vonatkozásairól.

A kereskedelemben és az iparban azonban a légi és a szárazföldi közlekedés mellett a vízi közlekedés is hatalmas szerepet játszik. Az ipari fuvarozás részére méretgazdaságossági szempontból a vízi szállítás a leginkább kedvelt megoldás. A nehéz konténerek szállítása ugyanis a szárazföldön rendkívül költséges, a légi szállításról nem is beszélve. A vízi szállítás a hajók rendkívüli befogadóképességének és teherbírásának köszönhetően elengedhetetlen az ipari és kereskedelmi szereplők számára.

A vízi – első sorban tengeri – szállítás költségeinek, valamint az emberi beavatkozásból származó hibalehetőségek csökkentése érdekében komoly igény mutatkozik az önvezető hajók létrehozására. Az önvezető civil- és katonai hajók fejlesztésével Európában többek között az olasz SEASTEMA vállalat foglalkozik.

Az önvezető hajók „függetlenségének” fokozatai

Ahogy az önvezető autók esetében, úgy a vízi járművek vonatkozásában is fontos különbséget tenni a teljesen önvezető, valamint az emberi vezetést részben segítő rendszerek között. Az önvezető hajók esetében az alábbi négy fő kategóriát különböztethetjük meg:

1. Emberi irányítású, automatikus döntések meghozatalára is képes vízi jármű;

2. Távolról, ember által irányított vízi jármű, melyen emberek is vannak;

3. Távolról, ember által irányított vízi jármű, emberi jelenlét nélkül;

4. Teljesen önvezető (autonóm) vízi jármű.

Az önvezető hajók felépítése

Az önvezető hajók három fő részből, úgynevezett modulokból állnak. Ezek a hajó különböző funkcióit hivatottak biztosítani. Ezen modulokból szűk értelemben pusztán a másodk az, amely az önvezetéshez szükséges feltételeket biztosítja. A másik két modul a legtöbb manapság használatos hajón megtalálható, bár tartalmuk a hajó felhasználásának célja alapján lényegesen eltérhet. A három fő modul a következő:

I. A platform: ez a hajó testét, a vízi jármű jelleget biztosító részeket jelenti. Ezen modullal tehát minden vízi jármű óhatatlanul rendelkezik, ettől képes a vízi közlekedésre. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a víz alatti közlekedésre alkalmas járművek, azaz a tengeralattjárók is lehetnek platformok, ugyanis a többi modul elhelyezésére ezek is alkalmasak.

II. Az önvezető rendszer: ez a modul a hajó önvezetésre való alkalmasságához szükséges alkatrészeket tartalmazza. Ezek között vannak a különböző szenzorok (pl. szélirány- és sebességmérő; vízmélységmérő; navigációs eszközök), a távoli irányításhoz szükséges kommunikációs eszközök, valamint a mindezeket összefogó fedélzeti számítógép is.

III. Küldetés-csomag (mission package): ez a modul a hajó éppen aktuális feladataihoz szükséges tartozékokat és rakományt tartalmazza. Ilyenek például a teherszállító hajókon elhelyezett áruk, konténerek, egy katonai hajón található lőszer, rakéták, torpedók, valamint egy magán yachton elhelyezett hűtőtáska is.

Az önvezetés lényege: a döntéshozás

A hajó önvezetésre való képességét a második modul beépítésével nyeri el. Az önvezető modul részeinek segítségével a hajó képes saját helyzetét és célállomását meghatározni, kiszámítani a leginkább optimális és biztonságos útvonalat, és képes magát a meghatározott útvonalon keresztül navigálni.

Természetesen egy tengeri út alatt számos nem várt esemény és kedvezőtlen változó is közbe jöhet. Egy korábban nem várt vihar, az apály-dagály változása, más hajókkal való találkozás mind olyan szituációkat eredményeznek, melyek megoldására az előre betáplált információk nem elegendőek.

Ilyen helyzetben a hajónak – jobban mondva a fedélzeti számítógépnek – döntéseket kell meghoznia arról, hogy miként reagáljon: kitérjen egy szembejövő hajó elől, vagy jelezze haladási irányát és szólítsa fel a másik hajót a kitérésre? Módosítsa az útvonalát egy vihar miatt, vagy próbáljon meg keresztül haladni rajta? Mit tegyen, ha az eredeti útvonalon olyan akadályok jelentkeznek, melyek kockázatot jelenthetnek? Mérlegelje-e a megváltozott szélirány miatti magasabb üzemanyag fogyasztást és várakozzon inkább kikötőben, hogy később, de kevesebb üzemanyag felhasználásával érjen célt?

A döntéshozáshoz a számítógépnek nem pusztán a szenzorai által érzékelt körülményeket, hanem egyéb, előre programozott preferenciákat is figyelembe kell vennie. Egy teljesen önműködő hajó azonban a döntéseit maga kell, hogy meghozza, ezzel pedig el is érkeztünk az önvezető autók által már felvetett jogi problémákhoz.

Az önvezető hajók által felvetett jogi kérdések

Az önvezető hajók az önvezető autókkal kapcsolatos minden jogi kérdést szintén magukban hordoznak. A cikk témájához való hűség érdekében alább csak kifejezetten a hajókat, mint vízi járműveket érintő jellegzetességekkel foglalkozunk.

A hajó egészen a római jogtól napjainkig, számos jogrendszerben különleges státuszt élvez: egyrészről hagyományosan jogi értelemben vett dolognak (res) tekinthető, ugyanakkor a hajó maga, a fedélzete, kapitánya, valamint a rajta utazó emberek különleges nemzetközi- és nemzeti jogszabályok hatálya alatt állnak (többek között az ENSZ Tengerjogi Egyezménye valamint az Életbiztonság a Tengeren címet viselő („SOLAS”) egyezmény) melyek számos többlet-jogot és kötelezettséget telepítenek például a kapitány személyére. A hajó emellett hagyományosan egyfajta jogi „társaságnak” is tekinthető, a legénységet és a kapitányt ugyanis jogi kötelék is összefűzi az út során.

A teljesen önvezető hajók ugyanakkor ezt az emberi elemet a hajó jogi fogalmából gyakorlatilag eltávolítanák. Az emberi tényező tehát nem csak technikai szempontból, hanem jogi szempontból is elengedhetetlen fontosságú

Kinek kell tehát az önvezető hajó esetében a kapitány feladatait és felelősségét viselnie? Ki rendelkezik a többlet-jogosultságokkal?  Mi történik ha átmenetileg ember is van a hajón? Mi történik ha részben ember veszi át – például távolról – a hajó irányítását? Mely emberi döntéseket bírálhat felül a számítógép? Ezen kérdéseket nemzetközi és nemzeti szinten egyaránt tisztázni szükséges. Kérdés azonban, hogy valóban teljes mértékben eltűnik-e az emberi „jelenlét” az önvezető hajókról, hiszen a döntések meghozatalához szükséges preferenciákat, algoritumusokat emberek adják meg a számítógépnek.

Mint láthatjuk, az önvezető hajók egyéni tulajdonságai számos kérdést vetnek fel, melyekre a jogalkotóknak hatékony és időtálló válaszokat kell adniuk. A felelősségi és az ágazat-specifikus kérdések ráadásul csak a jéghegy csúcsát képezik: az esetleges katonai célra szánt önműködő vízi járművek, valamint a részben emberi beavatkozással működő hajók további fejtörést okozhatnak a jogalkotónak.

Amennyiben az információs technológia jogával kapcsolatos kérdése van, vagy jogi szolgáltatásra van szüksége, keresse bátran irodánkat!