Előzmények
Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) az angol Legfelsőbb Bíróság kérésére hozott döntést a The Software Incubator Limited (TSIL) kontra Computer Associates perben, hogy lehet-e termékértékesítésnek minősíteni a szoftverek elektronikus úton történő szállítását a kereskedelmi ügynökökről szóló rendeletek értelmében.
A TSIL pert indított a Computer Associates ellen, miután a Computer Associates 2013-ban felmondta a közöttük fennálló ügynöki szerződést. Az EUB döntését megelőzte az angol fellebbviteli bíróság első határozata, miszerint ha egy szoftvert elektronikus úton és nem tárgyi adathordozón, tehát például USB-meghajtón vagy CD-ROM-on keresztül adják át, úgy nem minősül „árunak”.
Az EUB döntése
A határozat elleni fellebbezés után a Legfelsőbb Bíróság a következő kérdéseket utalta az EUB elé:
§ Az elektronikusan és nem tárgyi adathordozón szállított egyedi szoftverek „árunak” minősülnek-e a kereskedelmi ügynök fogalmának meghatározása szempontjából?
§ A megbízó ügyfele számára örökös licenc keretében nyújtott egyedi szoftverek a kereskedelmi ügynök fogalmának meghatározása szempontjából „termékértékesítésnek” minősülnek-e?
Az EUB egyértelművé tette: a számítógépes szoftverek elektronikus úton történő, licencadással egybekötött értékesítése a rendeletek alkalmazásában a „termékértékesítés” fogalma alá tartozik.
Ezen felül, szoftver „árunak” minősíthető attól függetlenül, hogy elektronikus letöltés vagy tárgyi adathordozó útján történik az értékesítése, mivel az anyagi adathordozón keresztül történő szállítás funkcionálisan egyenértékű a letöltéssel. Ebből következik, hogy a Computer Associates jogellenesen szüntette meg a TSIL-lel kötött szerződést.
Miért fontos kérdés ez az Európai Unión belül?
A döntés egyfelől véget vet annak a több éve tartó bizonytalanságnak, mely abból eredt, hogy vajon az informatikai ágazatban dolgozó ügynökök és megbízók tevékenységét szabályozza-e a kereskedelmi ügynökökről szóló 86/653/EGK és a 1993. évi kereskedelmi ügynökökről szóló (tanácsi) irányelv („Rendeletek”). Másfelől pedig azért is kiemelten fontos a fenti elvi döntés, mert a Rendeletek jelentős védelmet biztosítanak a megbízójuk nevében árukat (de nem szolgáltatásokat!) értékesítő vagy vásárló kereskedelmi ügynökök számára, beleértve a kártérítéshez vagy kártalanításhoz való jogot az ügynöki szerződés felmondásakor. Az „áru” fogalmát korábban azonban sem az irányelv, sem az irányelvet az Egyesült Királyság jogába átültető jogszabályok nem határozták meg.
A szoftvereket érintő kérdést a Legfelsőbb Bíróság a Brexit átmeneti időszakában utalta az EUB elé, így a Bíróság a Brexit után is jogosult volt az állásfoglalásra, a kereskedelmi ügynökökről szóló rendelet pedig továbbra is hatályban marad az ún. uniós jog fenntartott részeként.
Az összes szoftver-típusra vonatkozik az EUB döntése?
A válasz a kérdésre továbbra is nyitott marad. Az ún. Saas-software-ek (software as a service) esetében sokak szerint jó eséllyel nem beszélhetünk termékértékesítésről, hiszen itt a szoftverhez nem tartozik örökös licenc biztosítása, központilag tárolják őket és az ügyfél hozzáférése csak abban az esetben engedélyezett, ha előfizetett a felhőszolgáltató alkalmazások használatára.
Milyen következményekkel kell számolni ezután?
Mind az Egyesült Királyságban, mind az EU-ban egyaránt működő szoftvercégeknek, amelyek viszonteladókat - valójában ügynököket - alkalmaznak, érdemes lesz megfontolni, hogy a viszonteladókkal kötött szerződéseikbe olyan rendelkezéseket is belefoglaljanak, amelyek átstrukturálják azon jogok körét, melyeket a kereskedelmi ügynökökről szóló rendeletek és az uniós ügynöki irányelv biztosítanak. Az ügynöki szerződések felülvizsgálásával és a viszonteladói kapcsolatok strukturálásával lehetséges, hogy csökkenteni tudják a szerződés felmondásakor a megbízókat terhelő kockázatot.
Amennyiben szoftverjoggal, vagy az információs technológia jogával, esetleg szellemi alkotások jogával kapcsolatos kérdése van, vagy jogi segítségre van szüksége, forduljon bizalommal szakértő kollégáinkhoz!